Beszámoló a 2005 évi konferenciáról
A Magyar Controlling Egyesület 3. konferenciáját tartotta szeptember 29-30-án Pécsett. A konferencia jó hangulatban zajlott, a résztvevők egymás között számos olyan témát találtak, amelyek megvitatása reményt keltő abban a tekintetben, hogy megerősödik a szakmai tapasztalatcsere jelentősége a tagok között, ami eddig többnyire csak Budapestre korlátozódott.
A másik témakör a közlekedés területe volt, ahol a BKV és a MÁV vezető munkatársai adtak leckét valamennyiünknek a saját tapasztalataik alapján. Borbélyné Szilágyi Hajnalka (BKV, Stratégiai és Szervezési Irodavezető) azokat a tényezőket mutatta be meggyőző erővel, amelyek az erősen korlátozott piacon működő szervezetet kényszerítik újabb és újabb bűvészmutatványokra az eredményességért folytatott harcban. Küsz András (MÁV, controlling igazgató) nemkülönben nehéz körülmények között talált utat és módot a hozzá tartozó munkatársi gárdával ahhoz, hogy megtalálja azokat a pontokat, ahol a legnagyobb magyar vállalat szűkös viszonyai között is százmilliós eredményeket lehet elérni. Sajnálatos módon a témakör harmadik előadója útközben balesetet szenvedett és így nem lehetett ezt a kört tovább bővíteni.
A globális versenyben részt vevő cégek képviseletében Gyöngyösi Miklós (Új-MiZo Rt, controlling főosztályvezető) és Kemény Gyula (Elcoteq Kft., controller) előadásában a pécsi ipar tükrében a nagy léptékű változások gondjai, bajai és örömei egyaránt megmutatkoztak és nem kevés olyan szempontot mutattak fel, amelyek a napi hatékonysági kérdésekbe „lemerülő” controllerek számára nagyobb ívet feszítenek ki. Cégeik aktuális kérdései erőteljes példákat mutatnak arra, hogy a változékonyság milyen jellegű fenyegetéseket és lehetőségeket bont ki és ebben miként állhatják meg helyüket az üzemgazdasági kérdések legfőbb letéteményesei: a controllerek.
Bocsássák meg nekem a többiek, akik hasonlóképpen sok érdekességgel ajándékoztak meg bennünket, hogy sokféleségük okán nem keríthetek sort mindannyiuk méltatására. (Előadásaik anyaga az MCE honlapján hozzáférhetővé válik.) Van azonban valami más mondanivalóm.
Itt most tehát elgondolkozhatunk, hogy merre is van előre? A rohamos változások korát éljük két vonatkozásban is: a technikai-technológiai és a globális üzleti változások cunamiként rombolnak le biztonságosnak hitt műszaki megoldásokat és üzleti modelleket. A kockázatok pedig jelentősen megnőttek: sok a sikertelen kísérlet és hatalmasak a (ritkább) sikerek mértékei. Ugyanakkor a középszerű cégek szorgalmasan keresik az életben maradás szűkös lehetőségeit.
Ha pedig ezek a fő tényezők, akkor a controllerek számára egy, már lassan feledésbe merülő funkciójuk kerül előtérbe: a korai előrejelzés, éspedig a környezetre való koncentráltan. Ez még 10-15 évvel ezelőtt is azt jelentette, hogy egy hónap végén jó közelítéssel megmondjuk, mennyi az adott időszak eredménye, mérlege, készlete, stb. Ma azt gondolom, hogy a műszaki és a gazdasági átalakulások előrejelzésében kell kiemelkedőnek lenni, a kockázatokkal súlyozva, a lehetőségeket bemutatva. És amiben eddig a controllereknek nem sok szerep jutott: megkeresni és menedzselni a hálózati együttműködés mindenféle formáját és együttműködve versenyezni, ezeket a kérdéseket elemezni és értékelni. A belső, pontos számokat megkövetelő és azokat feldolgozó, múltra néző elemzések feladata hihetőleg a számvitel és könyvvizsgálat, meg a belső ellenőrzés irányába tolódik el, legalábbis ami ez utóbbi területek lassú, de határozott térnyeréséből is valószínűsíthető.
Egyszóval kedves controllerek, ha a jövő kissé másféle is lesz, mint amit korábban elképzeltünk, életrevalóságunkat azzal bizonyíthatjuk. hogy új szerepben, új értékeket teremthetünk a vállalkozások irányítóinak.
Budapest, 2005. október 5.
Buda Szabolcs