Az idei kirándulás tervezésekor azt a célt tűztük ki, hogy találjunk egy különleges helyet, ahova utazási irodák nem szerveznek programot. A felmerült lehetőségek közül Németkért választottuk, ahol a közel húsz fős résztvevői csapat egy népcsoport, a helyi svábok történetével, a település életével, múltjával ismerkedett.
A program kísérője, Szauer Ágnes volt, aki a magyarországi németség történetének, kultúrájának és nyelvének is kiváló ismerője, németkéri lakos. Vele a falu templomában találkoztunk, ahol beavatott bennünket a falu történetébe. Németkér Tolna megye északi csücskében Pakstól 14, a Fejér megyei Cecétől 13 km-re fekszik. A II. világháború utáni végzetes eseményekig nagy többségben németek, köznyelvi használat szerint svábok lakták. Németkérre, az akkori Kérre 1785-86-ban érkeztek az első német telepesek. A falu 1789-től Német-Keér, 1892-től pedig már mai nevén, Németkérként szerepel. A németkériek maguk között csak egyszerűen Kérnek, svábul Kier (Kír)-nek nevezik a falut.
A telepesek első csoportja feltehetően Regensburgból indult a Dunán Bécsig, majd onnan Budára, ahová 1785. május 26-án, Úrnapján érkeztek meg. Május 30-án már Földváron (Dunaföldvár) voltak. Az 1786. március 24-én összeállított listán 52 kéri család szerepel, mintegy 35 településről. Ezek a családok megkapták a beígért gazdasági és háztartási eszközöket, bár házaik még nem voltak készen. Ideiglenesen Földváron és Pakson laktak egy telet, a tavasz beköszöntével aztán maguk is aktívan részt vettek házaik felépítésében. Kéren 71 család számára biztosítottak telket, kijelölték a templom és a paplak helyét.
Végzetes törést okozott a közösség életében az 1946-47-ben bekövetkezett tragédia, a köznyelvben kitelepítésként aposztrofált elűzetés, melynek során – az előző években közel 3000 lakossal büszkélkedő Németkérről – 1800 körüli német származású embernek kellett házat, hazát elhagynia. Családok szakadtak szét, örök sebet hordozva magukkal, éljenek bár Németkéren vagy a 800 km-re fekvő „új hazában”.
Sétánk során eljutottunk a németkéri származású, 1909-ben született festőművész, Staub Ferenc emlékházába is. Staub Ferenc a falura hagyta házát. A házban a képeken felül megtekinthető egy berendezett sváb szoba, valamint az udvaron gyűjtött tárgyakból összeállított kiállítás.
Kedves színfoltja volt a programunknak, hogy vezetőnk elvitt bennünket a saját házába is, ahol a német nemzetiség jellegzetes használati és berendezési tárgyaival ismerkedhettünk.
A kirándulást a Paksi Halászcsárda Dunára néző teraszán fejeztük be kellemes ebéddel, jó beszélgetésekkel.
- június
Dénes Mara